Hungary’s Economy in Slow Erosion – Fourteen Years of Illiberal Policies Bear Fruit

Hungary is entering its fifteenth year of Viktor Orbán’s self-defined illiberal democracy. This article only touches upon the economic results of the fourteen years of the Orbán-era and largely ignores other (definitely not less important) aspects of the deep social change that took place in Hungary in the same period.

From a bird’s-eye view, Orbán’s new economic regime has three defining elements. The first is an emphasis on domestic consumption and investments as drivers of economic growth. The second is statism in the sense of arbitrariness in the tax system and the still outlying levels of taxation and government spending compared to regional peers. The third is the emergence of a sophisticated cleptocracy (presented as the creation of a new, „national, capitalist entrepreneurial group"), which is eroding meritocracy, competitiveness, and productivity. The three elements largely explain Hungary’s economic developments in the past fourteen years and also explain where we are now and why the outlook is not so bright for the country. 

Egyre nagyobb villámok csapkodnak Netanjahu kormánya körül

A gázai konfliktus tavaly októberi kirobbanása után megalakult egységkormány a legfőbb Netanjahu-kihívónak számító Benny Gantz és pártja kilépésével felbomlott. A továbbra is Hamász kezén lévő túszok és a terrorszervezettel való kiegyezés ügye mélyen megosztja az izraeli társadalmat. Nagy kérdés, hogy a kormány kihúzza-e a menetrend szerint 2026-ban esedékes választásokig. Elemzésünkben Netanjahu politikai túlélésének esélyeit, a politikai törésvonalak átrendeződését, valamint az ország előtt álló geopolitikai kilátásokat tárgyaljuk.

A Munkáspárt történelmi sikere után a neheze még hátra van

A brit Munkáspárt a leadott szavazatok 34 százalékának megszerzésével a mandátumok közel kétharmadát begyűjtötte. Ez azonban nem az új miniszterelnök, Keir Starmer iránti lelkesedésnek köszönhető, sokkal inkább a taktikai szavazásnak és a jobboldal megosztottságának. Ráadásul pluszbevételek nélkül nehéz lesz a kívánt és ígért gyökeres változások elérése, miközben az adóterhelés már most évtizedes rekordokat dönt. A történelmi kudarcot elszenvedő Konzervatív Párt eközben egy igen nehéz vezetőségválasztás előtt áll.

A toryk megsemmisülése évtizedekre átalakíthatja a brit politikát

Rishi Sunak döntése nyomán július 4-én parlamenti választást tartanak az Egyesült Királyságban. A kormányfő lépése az ellenzéki pártokat is váratlanul érte – a Munkáspárt programalkotási kényszerbe került, míg a politikai paletta jobboldaláról érkező, a brexit-kampányból jól ismert Nigel Farage sem halogathatta tovább a döntését az esetleges visszatéréséről. A közvélemény-kutatások szerint a konzervatívok esélyei tovább romlottak, a toryk rémálma – amely szerint a Reform UK a jobboldal legnagyobb erejévé válhat – ma már egyáltalán nem elképzelhetetlen. Mindeközben továbbra is igen keveset tudunk a Munkáspárt politikai szándékairól, pedig a baloldal a modern brit politika történetének legnagyobb demokratikus felhatalmazását kaphatja csütörtökön, noha támogatottsága országosan nem sokat nőtt az öt évvel ezelőtti történelmi vereség óta.

Nemcsak a toryk vannak nagy bajban, hanem a brit gazdaság is

Választást tartanak az idén az Egyesült Királyságban, de a voksolás legfőbb tétje nem az, hogy ki húzza be a győzelmet, hanem inkább az: mihez kezd majd a sima győzelemre készülő Munkáspárt a lesújtó állapotban lévő brit gazdasággal, illetve hogyan alakulnak a várhatóan vereséget szenvedő Konzervatív Párt belső erőviszonyai.

Beleroppanhat-e az izraeli gazdaság a gázai háborúba?

A Hamász tavaly októberi terrorcselekménye és a nyomában járó izraeli ellencsapás terhei komoly kockázatokat jelentenek a Közel-Kelet legsikeresebb piacgazdaságának, amit az elmúlt hónapok visszaesése és az izraeli költségvetés helyzetének fokozatos romlása már jelez is. Elemzésünkben Izrael gazdaságtörténetének bemutatásán túl arra a kérdésre keressük a választ: milyen hatással lehet a zsidó állam gazdaságára a gázai háború?

Az infláció visszatérése bebizonyította, többet tudunk a gazdaságpolitikáról, mint hittük volna

Az elmúlt két év nemcsak hazánkban, de a fejlett nyugati gazdaságokban is az infláció évtizedek óta nem látott mértékű burjánzását hozta el. A koronavírus-járvány alatt alkalmazott kormányzati keresletélénkítés és a beszállítói láncok a pandémia nyomában járó feltöredezése mind keresleti, mind kínálati oldalon komoly nyomást helyezett az árszínvonalra. Az orosz-ukrán háború kirobbanása, az élelmiszer- és az energiaárak emelkedése – kiegészülve a járvány után folytatott, továbbra is igen laza költségvetési politikával – fokozta a járvány nyomában kialakuló inflációs helyzetet. Az áremelkedés nem pusztán a kis, nyitott, felzárkózó gazdaságokban, de a kulcsvalutával rendelkező, nagy, zárt gazdaságokban is visszatért. Mind az Egyesült Államok, mind az eurózóna, mind az Egyesült Királyság rákényszerült, hogy hosszas szünet után ismét aktív kamatpolitikát folytasson, és jobb esetben költségvetési szigorítással kiegészülve kísérletet tegyen az infláció letörésére.

Viharfelhők gyülekeznek a kínai gazdaság fölött – véget érhet a példátlan sikertörténet?

A bizonytalanság abból fakad, hogy az elmúlt évtizedek kínai növekedésének forrásai egyre kevésbé lesznek meghatározók a Covid utáni időszakban, de az is kérdéses, hogy a sajátos kínai gazdasági modell képes lesz-e megteremteni a termelékenység növekedésén alapuló, intenzív gazdasági növekedés feltételeit.

Joe Biden újrázásához az amerikai gazdaságnak is lesz egy-két szava

Joe Biden igen ambiciózus vállalásokkal vágott neki 2021-ben megkezdett elnöki ciklusának. A nagyobb állami szerepvállalást támogató gazdaságpolitikája a demokraták szerint új korszakot nyitott a gazdaságtörténetben, véget vetett a javarészt republikánusok által propagált, gazdagoknak juttatott adókedvezmények korszakának, és érdemi megoldási javaslatként szolgál a klímaváltozás fenyegetésének orvoslására. Ezzel szemben a bideni gazdaságpolitika kritikusai rendre felhívják a figyelmet az egyre csak halmozódó költségvetési hiányok inflációt gerjesztő hatására, illetve a drámai mértékben növekvő államadósság hosszú távú kockázataira. A Donald Trump és Joe Biden nevéhez köthető gigászi mentőcsomagok elérték, hogy az Egyesült Államok a fejlett gazdaságok között is kiemelten gyorsan lábaljon ki a pandémia okozta gazdasági válságból, azonban évtizedek óta nem látott mértékű inflációt szabadítottak az amerikai gazdaságra. Nem véletlen, hogy a választók többsége igen rossz véleménnyel van Biden gazdaságpolitikájáról, amin a szövetségi állam szórványos beruházásai csak kis mértékben tudtak enyhíteni. Egy évvel a választás előtt az elnök küzd gazdaságpolitikai programjának népszerűsítésével, különösen a Trump alatt tapasztalt gazdasági növekedéssel való összevetésben.

Belebukhat-e Netanjahu Izrael és a Hamász háborújába?

Bár a Hamász vérengzése egységbe kovácsolta a számos konfliktussal sújtott izraeli politikai vezetést, idő kérdése, hogy napirendre kerüljön a biztonságpolitikai mulasztás ténye és a miniszterelnök felelősségének kérdése. Mindez alapjaiban rendezheti át az izraeli politika erőviszonyait. Elemzésünkben azt tárgyaljuk, hogy Izrael és a Hamász háborúja milyen belpolitikai következményekkel járhat, illetve mi lehet az izraeli politikatörténet legnagyobb túlélőjének, Benjamin Netanjahunak a sorsa.