Szépen lassan hozzászokhattunk, hogy választásról választásra visszatérő téma a minimálbéremelés kérdése. Mind a hazai, mind a külföldi politikusok előszeretettel kampányolnak az adminisztratív béremelés ígérete mellett. Politikai szempontból egy hibátlan húzásról van szó: aligha van olyan képviselőjelölt, aki egy hasonló lépés ellen szólalna fel, ugyanakkor közgazdaságtani szempontból finoman szólva egy kikezdhető programjavaslatról van szó. Ebben a cikkben a minimálbéremelés valódi költségeit kutatjuk, illetve arra a kérdésre keressük a választ, ki is állja valójában a cechet.  A gazdaságpolitikai "Állítólag" első része következik.

Alapvetések

A rendszerváltás és szocialista rendszer bukásának egyik legfontosabb üzenete, hogy a termékek árát és mennyiségét előre meghatározó tervgazdaság hosszú távon működésképtelen. A magyar közgazdász szakma egyik legjelesebb képviselője, Kornai János írásaiban rávilágított, hogy az egyes termékek árának adminisztratív eszközökkel való csökkentése hiányhoz vezet. Különösképp igaz ez a kiterjedt világpiacok és a globalizáció korában. A történelem rámutatott, hogy a piaci egyensúlyi ártól való eltérés túlkeresletet, vagy túlkínálatot eredményez. A szocializmus korszakának hiányjelenségei az előbbi ékes bizonyítékai, azonban témánk szempontjából sokkal fontosabb a túlkínálat esete. A minimálbér bevezetése nem szól másról, minthogy a kormányok bizonyos szubjektív szempontok alapján adminisztratív eszközökkel megváltoztassák a "munkaerő" piaci árát, azaz a béreket. Mivel jár ez? Abban az esetben, ha a minimálbér szintje a piaci bérek fölé emelkedik, túlkínálat alakul ki, amely a munkaerő esetében munkanélküliség formájában jelentkezik. Az adott bérszínvonal mellett többen dolgoznának, mint ahány főt a munkavállalók ténylegesen hajlandók lennének felvenni. A minimálbéremelés kapcsán a legfontosabb mérlegelendő szempont a foglalkoztatásra gyakorolt hatás. Ha a minimálbérkorlát effektív, azaz érinti a piaci béreket, annak emelése a munkanélküliség növekedésével jár.

Ki állja valójában a cechet?

Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a minimálbéremelés legfőbb vesztesei azok a vállalatok, melyek esetében a minimálbér emelése a relatív költségek jelentős növekedésével jár. Hazai tapasztalatok alapján ez legfőképp a munkaigényes kis- és középvállalkozásokat jelenti, amelyek így versenyhátrányba kerülhetnek nagyobb piaci vetélytársaikkal szemben. Külön megfontolandó, hogy a minimálbéremelés azokat sújtja, akik eredendően alkalmazták azokat a minimálbér szintjén kereső munkavállalókat, akik sokszor hátrányos környezetből érkeznek. Ily módon egy hasonló intézkedés pont a leginkább rászoruló és leginkább marginalizált társadalmi csoportok boldogulását veszélyezteti, mivel esetlegesen növeli a csoporton belüli munkanélküliséget. Ugyanúgy igaz ez a kevés munkatapasztalattal rendelkező fiatal munkavállalókra.

A minimálbéremelés legfőbb szószólói általában méltányossági szempontokra hivatkoznak, mondván egy hasonló lépéssel elérhető a vállalati profitok munkavállalókhoz csoportosítása. A magyarországi tapasztalatok azonban egy egészen más képet mutatnak. A minimálbéremelés hosszú távon nem járt a vállalati profitok csökkenésével, azonban beépült az árusított termékek árába. Mindezen túl a vállalati szféra az emelkedő költségekre sokszor a munkaidő meghosszabbításával reagált, így mondhatjuk, hogy az eredendően mérlegelt méltányossági szempontok aligha érvényesültek.

Természetesen foglalkoznunk kell a minimálbéremelés makrogazdasági hatásaival is.  Első körben azt mondhatjuk, egy hasonló lépés elsősorban a szegényebbek közti vagyoneloszlást változtatja meg, mivel egyesek bérének emelkedése mellett mások elvesztik munkájukat, a két hatás pedig tapasztalataink szerint nagyjából kioltja egymást. Mindezen túl alacsonyabb minimálbér esetén a fogyasztás szintje is magasabb, mivel a közel változatlan bérkiáramlás alacsonyabb árak mellett valósul meg. A minimálbéremeléssel járó áremelkedés az államkasszát sem érinti jól, mivel növeli a költségvetési kiadásokat és hozzájárul a szürkegazdaság növekedéséhez, amely az állami bevételek csökkenéshez vezethet. Összefoglalóan azt mondhatjuk, az esetleges alacsonyabb foglalkoztatás a termelés visszaesésével, a gazdasági termelőképesség romlásával járhat.  Mindezek mellett fontos megjegyeznünk, hogy az egyes megállapítások akkor érvényesek, ha a minimálbérkorlát effektív, azaz ténylegesen vannak olyan szereplők, akik a minimálbér szintjén keresnek. Persze joggal vethetjük fel, hogy ez nem egy valószínűtlen feltételezés.

Összefoglalás

Célunk ebben a rövid cikkben az volt, hogy fényt derítsünk a minimálbéremelés bővebb gazdasági hatásaira. A legfontosabb tanulságunk, hogy egy hasonló intézkedés a munkanélküliség növekedésével járhat. Ezen kívül aránytalanul terhelheti a kis- és középvállalkozói szektort és az egyes méltányossági szempontok érvényesülése is problémákba ütközhet, mivel az adminisztratív béremelés kevéssé hatékony eszköze a vállalati profitok átcsoportosításának. A politikai szereplők azon ígérete, mely szerint a bérek növelése adminisztratív eszközökkel elérhető, hamisnak bizonyult. A társadalmi igazságosság jegyében hozott döntés pont a leginkább hátrányos helyzetű és leginkább rászorult munkavállalók piaci diszkriminációjához vezethet. Ily módon lehet és szükséges is kritikával illetni.

Ajánlott olvasmányok:

• Kornai János: A szocialista rendszer
• Halpern László–Koren Miklós–Kõrösi Gábor–Vincze János: A minimálbér költségvetési hatásai
• David Neumark - William Wascher: Minimum wages and employment: a review of evidence from the new minimum wage research